Karácsony

 Várakozunk. Kicsi. Nagy. Mindenki.

Kérdezem Pétert. Miért várod a Karácsonyt? Hogy együtt legyen a család. Jön a válasz. És te Anna? Én meg szeretném kapni az ajándékot, amit kértem a Jézuskától. Apa te miért várod? Mert szabadságon leszek. És te anya? Kérdezi Péter. Várom, mert szeretem az illatát. A gyermekeim szeme elkerekedik. Az illatát? Anya elmeséled ezt a népmesét nekünk? Kéri Péter. Akár már népmese is. Válaszolom.

Ott. Réges-régen. Ahol születtem, Csángliában. A karácsony volt a legszebb ünnepünk. Gyermekként, ezt vártam a legjobban. Nem azért hogy együtt legyen a család. Mert mindig együtt voltunk. Nem azért, hogy ajándékot kapjunk, hisz azt sohasem kaptunk. Mert nem ez volt a szokás. Karácsonykor gazdagok voltunk.

Serceget a frissen füstölt hurka és hús a serpenyőbe. Forralt bor párolgott a kancsóba. A kemencébe sütött kazanákok illata, a pincétől a padlásig húzódott.

A házak illatfelhőkbe burkolóztak. És beburkolták ebben az illatba, az egész falut. Gondoltam gyerekkoromba, hogy ha egy óriás lennék, biztosan benyelném az egész falut. Egyszerre.

Vártuk ezt a napot. Minden nap egyre közelebb kerültünk hozzá. Az adventi misék, a takarítás, a disznóvágás, a fenyőfakészítés, mind-mind a Karácsony egyetlen estéjébe tömörült össze.
Ahogy beesteledett. Csapatokba, elindultunk énekelni. Szabad-e énekelni? Kérdeztük kipirosodott arcokkal az ablakokba. Szabad, jött a válasz. És a sok várakozás eredményekként, kirobbant a hangunk, és énekeltük kitörő örömmel. Hogy itt a Karácsony. Hogy megszületett Jézus. Hogy itt van a várva várt este. Hogy öröm van bennünk, a szívünkbe. És tessék, nektek is, akik hallgatjátok. Osztozzatok örömünkben. Lábujjhegyen ácsorogva, lestem be az ablakon, ahol énekeltünk. Kerestem a hallgatósság arcát. Volt, aki csukót szemmel hallgatott minket, volt, aki mosolygót és volt, aki sírt. Mindenkibe közös volt az öröm. Csak ültek az ablak előtt, és hallgatták a kinti sötétből, a gyermekek énekét. Jutalmunk soha nem maradt el. Az alma, dió, cukorka, apró pénz, tele töltötte kosarunkat. És az ünnepek után is kitartott még sok napig. Mint ahogy az élmény, ami táplált a további napokban. Hogy érdemes újra a Karácsonyt várni.

Érdemes Karácsonyt Ünnepelni.

Bár máshol élünk. Máshogyan. Az illatot ide is bevarázsolom. Az emlékeimből.
Az öröm, ami akkor a szívembe költözött évről-évre, belém ivódott. És kéri, hogy adjam tovább.
Akkor is, ha már népmeseként illetik.

Évről-évre, felébresztjük, megelevenítjük. A várakozást. Az ünneplés Örömét. A Karácsonyt.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Diósi Felicia

Címke: