GULÁG

Néhány évvel a II. Világháború befejezése után, a negyvenes évek második felében nagyszüleinknél jött össze a család, ahogy ezt hetente, kéthetente máskor is történt.Kis gyermekként mindig örültem, amikor nagybátyám a combjaira ültetett, és ott lovagolhattam.

Nagybátyám a háborúban átéltekről kezdett el mesélni. (A háború utolsó hónapjaiban Budán igyekezett valahová civilben. Már leszerelt tartalékos tiszt volt. Majd hírtelen az arra járó, „begyűjtő” szovjet csapatok őt is elfogták, és elvitték egy kis „malenkij robotra”. Szerencséje volt. Jó két év után hazajöhetett.) Soha nem felejtem el, amit akkor mondott: „Édesanyám, édesapám, amit ott láttam (a fogságban) és átéltem, azok után mondhatom, hogy ennek a rendszernek nincs jövője”.

Nagybátyámnak igaza volt. Igaz, néhány évtizedig eltartott, amíg jóslata bevált.

A későbbi években sokszor volt még téma a GULÁG családi körben. Megfelelő ideológiai nevelést kaptam családunkban. Ezért még ma is hálás vagyok.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Gulag

* * * *

Az első, „szabad” irodalmi találkozásomra a Gulággal 1963-ban került sor. Akkor olvastam, hallottam Szolzsenyicin nevét. Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja a Nagyvilág (VILÁGIRODALMI FOLYÓIRAT) 1963. februári számában jelent meg először magyarul. A kisregény felrázta a társadalmat. A hruscsovi „enyhülés” első jele volt az, hogy a Gulágról olvashattunk egy az állami folyóiratban.

* * * *
A későbbi években alkalmankénti nyugati utazásaim során, a hetvenes, nyolcvanas években- mindig megvettem egy újabb Szolzsenyicin könyv angol fordítását. (Sajnos oroszul nem tanultam jól korábban, így eredetiben nem olvashattam könyveit). Sokat tanultam olvasásukkor. Szerencsém volt, a vámosok soha nem vették el a könyveket. Nem dugtam el a könyveket a bőröndöm aljára. Zakóm külső zsebébe téve hoztam be őket Magyarországra.

* * * *

Gulág Emléktúra - Munkács, Szojva

Néhány héttel ezelőtt részt vehettem a Charta XXI mozgalom rendezésében lebonyolított emléktúrán. Ezért köszönetet szeretnék mondani dr. Surján Lászlónak, és az út további támogatóinak.

A beszámolót az útról a következő címen tekinthetik meg: 

http://chartaxxi.eu/uj-lehetoseg-szolyvai-emlekut-es-konferencia/

Ui. Két vélemény az útról:

„Igazán tartalmas és jól szervezett út volt, ahol értékes emberekkel találkozhattunk, új ismeretekkel gazdagodtunk és nem utolsó sorban emlékezhettünk a Gulágra elhurcolt sokat szenvedett és életben maradt vagy életüket vesztett családtagjainkra, honfitársainkra.”

Kabdebó-Pintér Erzsébet

Tanulságos volt. Örültem a sok fiatalnak. A jövő nincs veszve - mondtam magamban.
Köszönöm azon útitársainknak is, akikbe csak úgy váratlanul belekarolhattam, amikor jeges utakon kerestem kellett egy kis biztonságot.

Popovics Bélát szeretném kiemelni. Szenzációs fickó! Remélem, lesz még alkalmam találkozni Vele. Sokat átvehetünk megszállottságából, lelkesedéséből. Példaképe lehet mindenkinek. Kellemes volt a csapat!”

Szomolányi Attila

 

Dátum: 
2017. február 27. 21:00