Elmondom

Nehéz megindulni. Ott lenni az esős, fagyos hidegben. Didergő gyermekeidre vigyázni. És közben izgulni. Leszünk majd elegen idén is? Tudunk majd együtt énekelni idén is?

Csángó ruhában, ünneplőbe öltöztem. S a gyermekeim is csángó ruhába jöttek. Kezeikben kosárkáik tele illatos, még meleg süteménnyel. Toporogva, feszülten morzsolgattam tarisznyám göjtánját…Vajon eljönnek?
Jöttek is! Egyszerre öten. Majd megint haton-heten. Már kezdtem megnyugodni. Nem leszek egyedül a családommal. Jöttek fiatal lányok, fiuk, asszonyok gyermekeikkel, férjeikkel. Petrás Mária megérkeztével még egy szép csángó betlehemes dalt is megtanultunk. Lassacskán gyülekeztünk. S be jól tettük. Idén újra elindulhatunk a Fényvillamoson. Együtt. Énekelve.

Az, hogy a legtöbb énekesünk nem volt ott, betegség, hazautazás, vagy éppen fellépés miatt, nem tudta megakadályozni, hogy folytassuk, amit tavaly elkezdetünk. Hogy énekelhessünk. Hogy jót kívánhassunk. És megmutathassuk. Itt élünk. Itt is otthon vagyunk. Ez a mi örökségünk.
Ez biztatást ad. Hogy fogjunk össze az itt élő csángók, mert együtt erősek vagyunk.
Ez bátorságot, erőt és hitet ad, hogy jövőre folytassuk.
Köszönöm Mindenkinek, aki részt vet az eseményen, és velünk együtt énekelt.
Köszönöm azoknak is, akik csak gondolatban voltak velünk.

Istán fizássá Mindenkinek!

Jövőre találkozunk!

Diósi Felicia
A csángók krónikása

 

Dátum: 
2015. december 30. 21:00